Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tehetséggondozás

2013.06.19

 

 
 
A tehetség fogalma a KNT-ben:
        (Értelmező rendelkezések) 4. §13.
      Kiemelten tehetséges gyermek, tanuló:
      az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló,aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erősmotiváció, elkötelezettség.
 
 
Mi a tehetség?
Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a leggazdagabbakat sorolták ide. Később a különböző intelligencia - tesztekben a legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbeknek. Jelenleg sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség - talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne.
Egyszerűen, a józan ész alapján végiggondolva a tehetség fogalmát, öt kritériumot érdemes kiemelni:
(1) a tehetség potenciát, lehetőséget, ígéretet, reményt, esélyt jelent
(2) valamelyik emberi tevékenységi körben
(3) olyan kiemelkedő teljesítményre, amely
(4) társadalmilag hasznos és amely
(5) megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára.
 
 
Tehetség meghatározásai
 
 „Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakozott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.”
/Harsányi, 1988/
2.   „A tehetség lehetőség az egyénben, amely külső-belső tényezők interakciójában jön létre. A tehetségviselkedés és attitűd, értékrendszer és önészlelés.”
/Gyarmathy Éva/
3.   „A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.”
/Gyarmathy Éva/ 
 
Renzulli-féle tehetségmodell
 
 
 
„A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, ma legáltalánosabban a Renzulli-féle az elfogadott. Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a tehetségnek:
-          átlag feletti általános képességek,
-          átlagot meghaladó speciális képességek,
-          kreativitás,
-          feladat iránti elkötelezettség.
Az átlag feletti általános képességek közé tartozik például a magas szintű elvont gondolkodás, fejlett anyanyelvi képességek, jó memória, hatékony információfeldolgozási stratégiák stb. Ezek szerepe természetesen más és más az egyes speciális tehetség-területeken.”[1]
 
 
 
 
MÖNKS MODELLJE
 
 
A kivételes képességek, a motiváció és a kreativitás összetevőkön kívül ez a modell a családot, az iskolát és a társakat is bevonja, mint társadalmi pilléreket. Mönks-féle modell: a tehetség megjelenése és fejlődése nagymértékben függ a támogató környezettől.
 
 
Czeizel Endre 4x2 + 1 faktoros sors talentum modellje
 
adottságok (örökletesség):
speciális mentális
általános értelmesség
kreativitás
motiváció
külső hatások:
család
iskola
kortárs csoport
társadalom
(elvárás, divat, lehetőség)
+ 1 faktor:sorsfaktor (betegségek, devianciák, korai halálozás)
A kivételes tehetség belülről jövő (adottságok), de megvalósulásának külső feltételei vannak!
 
A tehetségdefiníció hat eleme:
 
1.      Magas IQ, az általános intellektuális tehetség alkotó elemei:
¡ a jó memória,
¡ kérdezni tudás,
¡ lényeglátás,
¡ következtetés,
¡ figyelem,
¡ kommunikáció,
¡ eredeti ötletek,
¡ eredetiség.
2.      Speciális tehetségfajta
Gardner szerint hétféle speciális képességcsoport különíthető el:
¡ nyelvi,
¡ zenei,
¡ matematikai-logikai,
¡ vizuális, téri,
¡ testi-mozgásos,
¡ szociális-interperszonális,
¡ intraperszonális
 
3.             Kreativitás.
4.             Motiváció, szorgalom, kitartás.
5.             Érzelmi érettség, kudarctűrés. A tehetség élete szélsőséges és nagyon sok kudarcot hoz a sikerek mellett.
6.             Kellő kapcsolatrendszer.
 
 
 
Pléh Csaba szerint a tehetség kiteljesedése és a gyakorlás kapcsolatáról
 
• 10.000 óra gyakorlás
• Azaz 10 év előkészület
 
 
 
 
 
 
 
Komplex azonosítás és tehetséggondozás
 
Martinson-féle hármas szabály:
1. A gyerekek képességeinek megállapítása folyamat, amely akár évekig is eltarthat.
2. A gyerek képességeiről kialakítandó megbízható ítélethez több különböző forrás felhasználásával kell információt gyűjteni. (jegyek, versenyeredmények, mérések, tesztek, jellemzések (szülő, tanár, társ…))
3. Fontosak a nem-intellektuális faktorok is. (társas szociális, emocionális, motoros-faktorok)
 
A tehetségazonosításhoz szükséges információk a tehetséggondozásban részt vállaló pedagógusoknak
·         az érintett gyermekek kora;
·         érdeklődési körük, speciális területük;
·         milyen szinten állnak, mit tudnak, milyen képességekkel rendelkeznek;
·         milyen motivációk inspirálják, milyen a feladat iránti elkötelezettségük; (szorgalom, kitartás, kíváncsiság)
·         mit tudok én (a pedagógus) nyújtani;
·         mennyire számíthatok a családi háttér támogatására;
·         milyen a tanuló énképe;
·         milyen segítőkre (csapatra) támaszkodhatom;
·         az iskolai pedagógiai klíma kedvez-e ilyen munkának;
·         milyen feltételrendszer mellett dolgozom;
·         mennyi időt és energiát tudok/akarok befektetni ebbe a munkába.
 
 
 
A tehetséggondozás
"A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani"                                                                                                                          /Galilei/
 
 
 
Célja szerint lehet:
a tehetséggel összefüggő erős oldal támogatása;
a tehetséggel összefüggő gyenge oldal fejlesztése;
a tehetség hatékony fejlesztéséhez szükséges pszichológiai háttértényezők (energia, motiváció, feltöltődés stb.) kibontakoztatása.
 
 
 
Életkori korszak, életkori sajátosságok:
Óvodáskor: „alapozó”korszaknak tekinthető bizonyos értelemben: elsősorban a megfelelő érzelmi fejlődést kell biztosítani a gyerekek számára azzal, hogy „törődünk” velük, s engedjük őket játszani. Ebben a korban még nem szabad „elkülöníteni” a tehetségesnek látszó gyerekeket, ebből sok probléma adódhat.”
Alsó tagozat:A kisiskolás korban is alapozó munkát végezhetünk, csak más értelemben, mint az óvodáskorban: elsősorban a tehetség általános képességeihez tartozó elemeit (lásd a korábbi felsorolást) kell hatékonyan fejleszteni. Az úgynevezett speciális osztályok koraiak még ebben az időszakban, hiszen ezekben a kiemelkedő teljesítmény alapja többnyire a magas szintű általános intellektuális képességrendszer, nem pedig a speciális képesség. Ha felbukkan a tehetség – pl. matematika, nyelv –, egyéni programmal lehet a fejlesztést megoldani.”
Felső tagozat:„ (illetve az ennek megfelelő gimnáziumi osztályok) már színtere lehet a hatékony speciális tehetségfejlesztésnek. Ez az a kor, amelyben a kutatások és tapasztalat szerint (12-13 éves kor körül) már többnyire megjelenik a speciális tehetség. Kettős itt az iskola funkciója: egyrészt a tehetséges gyerekek felderítéséhez kell folyamatosan működő, változatos - nemcsak az intellektuális szférában! - programokat biztosítani, másrészt – ha megtaláltuk a tehetséget – speciális szervezeti formákban kell azt továbbfejleszteni.”
Középiskola:A középiskolás kor ad igazán teret a hatékony speciális tehetségfejlesztéshez. Sokféle szervezeti forma alakult ki ehhez az iskolai gyakorlatban: fakultáció, tagozatok, speciális osztályok, mentor-program stb. Ezek mindegyike hatékonyan működhet. Fontos azonban, hogy a programok ne legyenek túlzóan speciálisak. Egyrészt a tehetség általános képességeihez tartozó elemek fejlesztéséről sem szabad megfeledkezni ekkor sem. Másrészt még ekkor is lehetőséget kell biztosítani a tanuló számára, hogy érdeklődésének változásával, új, magas szintű képességének megjelenésével összhangban tudjon változtatni képzési menetrendjén. Rugalmas, sokféle képességterületet átfogó programokra van tehát szükség, a lényeg azonban, hogy a középiskolás korszak végére találjuk meg a gyerek igazi értékeit, s készítsük elő a felsőoktatásban a számára legadekvátabb területen való sikeres tanulmányokra.”[2]
 
A tehetség azonosítása, felismerése[3]
 
Talán a legkritikusabb pontja ez a tehetséggondozó gyakorlati munkának. Ehhez itt most csak néhány alapelvet foglalunk össze. Ezek a következők:
·         Az azonosításhoz a korábban bemutatott Renzulli-féle definíció ad kapaszkodókat, mind a négy összetevőre figyelnünk kell.
·         A tesztek segítséget nyújthatnak, de önmagukban nem tévedhetetlenek, így nem jelenthetnek egyedüli megoldást.
·         A szunnyadó tehetség rejtekezik, gyakran ezért is nehéz felismerni.
·         A képesség és a teljesítmény két különböző dolog, gyakori az alulteljesítő tehetséges gyerek.
·         A pedagógus vagy más fejlesztő szakember és a gyerek folyamatos együttes tevékenysége ad legtöbb kapaszkodót a tehetség felismeréséhez.
·         Minél több forrásból szerzünk a gyerekre vonatkozó információkat gyerek teljesítményéről, képességeiről, annál megbízhatóbb az azonosítás.
 
 
A tehetségfejlesztés iskolai és iskolán kívüli szervezeti formái[4]
 
Ezek mindegyike értékes lehet: természetesen a célkitűzésekkel, a programmal, a tanulók jellemzőivel összhangban kell ezek közül választani. Fontos, hogy a tanórai és tanórán (iskolán) kívüli formákat kapcsoljuk össze a hatékonyság érdekében. tanórai differenciálás különféle formái
-          fakultáció,
-          speciális osztály,
-          délutáni foglalkozások (szakkör, blokk, önképzőkör stb.)
-          hétvégi programok,
-          nyári kurzusok,
-          mentor-program. 
 
       
A tehetséggondozás útjai:
·         gyorsítás, lépetetés (egy tanév alatt több tanév anyagát végzik el)
·         elkülönítés, szegregáció (a tehetségesek külön osztályban tanulnak)
·         gazdagítás, dúsítás (a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az iskolában vagy az iskolán kívüli tehetséggondozó intézményekben, központokban).
 
Harsányi István (1994) azt javasolja, hogy a tehetségfejlesztéssel foglalkozó iskoláknak, pedagógusoknak a következő feladatokat, lehetőségeket kell biztosítani diákjaik számára:
 
  1. A tanulók ismereteinek sajátos eszközökkel való gyarapítása, képességeik, tehetségük fejlesztése
  2. A tanulók élénkségének, éberségének fokozása
  3. A kezdeményező- és kreatív erők fejlesztése
  4. A kritikai gondolkodás fejlesztése
  5. Az önálló munka, tervezés, szervezés és végrehajtás, az ítéletalkotás épességének fokozása
  6. A vállalkozói kedv fokozása
  7. A vezetésre való képesség fejlesztése, az önkormányzati tevékenység fejlesztése
  8. Az egyénre szabott feladatok túlsúlya
  9. A tanár alkalmazkodása a jogosultnak tartott egyéni igényekhez
  10. Folyamatos rendelkezésre állás az egyéni konzultációra
  11. A tanuló bármiféle kérdéseinek, kéréseinek türelmes meghallgatása, a fejlődése érdekeit szolgáló kívánságainak mérlegelése
  12. Széles körű és változatos aktivizálás, elsősorban vitákba való bevonás
  13. Személyre szabott munkatervek, projektek kidolgozásában való segítség
  14. Az iskolatársaival és a mindennapi élettel való jó kapcsolat fenntartásának sokoldalú biztosítása
  15. Az iskolán belüli és kívüli, a szellemi és a testi egészség egyensúlyának fenntartása, a mentálhigiénia szempontjainak fokozott érvényesítése
  16. Hobbi jellegű foglalkozások biztosítása
  17. A tehetséges tanulók produktumainak rendszeres gyűjtése
 
 
 
„A jó iskola nem tesz csodát, semmi mást nem tehet, mint hogy segít abban, hogy mindenki olyan legyen, amilyen lenni tud. Senkit nem lehet tehetségre nevelni, nem lehet a hiányzó tehetséget egy injekcióval belénk ültetni. Viszont a bennünk rejlő különböző tehetségeket igenis lehet támogatni és kifejlődni, segíteni. Tulajdonképpen az iskola legdöntőbb feladatát abban látom (és azt hiszem, hogy talán ebben a legkevésbé eredményes) hogy segítsen megtalálni önmagunkat.”                                                                                     (Rubik Ernő)
 
 
 
 
Forrás
 
 
 
Balogh László: Elméleti kiindulási pontok tehetséggondozó programokhoz
(A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács 2007. január 5-6-i tanácskozásához)
 
 
 
 
[1] Balogh László: Elméleti kiindulási pontok tehetséggondozó programokhoz
 
[2]Balogh László: Elméleti kiindulási pontok tehetséggondozó programokhoz
[3]Balogh László: Elméleti kiindulási pontok tehetséggondozó programokhoz
 
[4]Balogh László: Elméleti kiindulási pontok tehetséggondozó programokhoz