Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.03.13

Tehetséges gyermek felismerése

Minden szülő életében fontos kérdés, tehetség- e gyermeke? De ki számít tehetségnek, hogyan ismerhetjük fel és mi a teendőnk? Sok szülő vágyik kiemelkedő tehetségű gyerekre és ezért hajlamosak túlzásokba esni, amivel frusztrálhatják csemetéjüket. Azonban a tehetség elhanyagolása ugyancsak gondot okozhat.

A tehetséges gyermekek felismerése, foglalkoztatása

A különleges tehetség megnyilvánulhat mozgásban, szociális képességekben, művészeti adottságokban vagy átlagon felüli intellektusban.
Gyakori, hogy ezek a tehetségformák együttesen lépnek fel. Vannak olyan rendkívüli tehetséges gyerekek is, akik csak egy területen tűnnek ki. Minden esetben szükség van a gyermeknek a támogatásra, ösztönzésre, amely a továbbfejlesztést segíti.

A tehetséget általában csak akkor lehet felismerni, ha már rendkívüli teljesítményekben vagy cselekvésekben is kifejeződnek. A nagy tehetségű gyermekek már kicsi korukban nagyon kíváncsiak és nagyon tanulékonyak.
Lényegi kérdéseket tesznek fel és az ilyen gyermekek nem elégednek meg túl egyszerű válaszokkal, hanem tovább kérdeznek mindaddig, amíg pontosan meg nem tudják azt, amire kíváncsiak. A tehetséges gyerekek általában tele vannak energiával, nem fáradnak ki könnyen.
Ezek a gyerekek az őket különösen érdeklő dolgokra koncentrálnak és feladattudatuk is erős; egyidejűleg más dolgokkal is tudnak foglalkozni.

Ha a szülő illetve a pedagógus felismeri a kiemelkedő tehetséget, jó fejlődésük érdekében egész magatartásukkal és pszichikai odafordulásukkal kezdettől fogva késznek kell mutatkozniuk a gyermek különleges fejlődési szükségleteinek kielégítésére. Ha tanulási és magatartási igényeit nem fedezik fel, elhanyagolják vagy fékezik, a gyermekben már korán fejlődési zavarok léphetnek fel.

Fontos, hogy a gyermeket ne kényszerítsük egyre nagyobb teljesítmény elérésére, és ne akarjuk minden elképzelhető elfoglaltságra rávenni. Szabadidejében csak azzal foglalkozzon, amit szeret, és nem tud megunni.

Képességeik elnyomása nem csak a motiváció elvesztését jelentheti, hanem ellustulást, esetleg lázadást, dacot vált ki, de maradandó személyiségkárosodáshoz is vezethet. Mindent meg kell tenni, hogy a gyermek saját képességeinek megfelelően fejlődhessen.

Nehézség és ütem szerint differenciált tananyag lenne kívánatos megoldás.
Jó ötlet lenne olyan iskolán kívüli elfoglaltságok, programok szervezése, amely az azonos fejlettségű tanulókat hozza össze, akik serkentőleg hatnak egymásra.
Ezekben a csoportokban kicserélhetik ismereteiket, ösztönzik, kiigazítják egymást tudás és magatartás szempontjából is.