Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Elgondolkodtató[1]

Milyen kapcsolatban vagyok gyermekemmel?

 

1./ Milyen a kapcsolatom gyermekemmel?

a./ hagyományos szülő-gyermek kapcsolat: én ellátom, gondoskodom róla, őt ott él velünk, és ennyi

b./ sok mindent tudok gyermekemről, mindent megadok neki, amit tudok, de igazából a gyermekem lelkének barázdáit, hullámait nem ismerem, kívülről látom őt, gyermeknek tekintem, ami tőlem telik, megadom neki, lehetőleg mindent megkap, de mély kapcsolatunk nincs egymással – nem „fedezem fel” őt…

c./ bensőséges kapcsolatban vagyok vele, meghallgatom és megértem őt, bármiről tudunk beszélgetni, napról-napra és újra meg újra megismerem gyermekemet, látni akarom benne a változást, a jót, egyenrangú partnerként kezelem (ami nem jelenti azt, hogy nincs rend és fegyelmezés a családunkban)

 

2./ Mennyi minősített időt töltök kifejezetten a gyermekemmel?

a./ ezt nem tartom fontosnak, nem is értem, miért lenne szükséges ez, elvégre egy lakásban lakunk, és általában együtt is vagyunk a lakásban

b./ ritkán, kb. kéthetente, de minden nap, biztos, hogy nem jut erre időm

c./ naponta igyekszem beszélgetni vele, és megtudni, mi történt vele, hogyan gondolkozik

 

3./ Tudom-e, kik a legfontosabbak gyermekem számára?

a./ egyáltalán nem tudom, kikkel van kapcsolatban napról-napra

b./ egyet, kettőt ismerek közülük, hallomásból

c./ tudom, és nyomon követem kapcsolatai alakulását, gyermekem beszámolóiból; törekszem arra is, hogy személyesen is megismerjem őket

 

4./ Beavat-e engem a titkaiba?

a./ nem nagyon beszélgetünk egymással, a hétköznapok dolgain kívül 

b./ beszélgetünk, de titkokról nem esik szó, én mással beszélem meg az enyéimet, ő is mással

c./ igen, beavat, én is megbízom benne

 

5./ Kire hallgat gyermekem, ki az, akinek a véleménye a legtöbbet számít neki?

a./ példaképe a kedvenc sztárja, legjobban hozzá akar hasonlítani

b./ osztálytársai közül valaki, legjobb barátja, haveri kör

c./ tőlünk, a szüleitől kér tanácsot, bennünk bízik legjobban

 

6./ Büszke vagyok-e gyermekemre?

a./ nem vagyok büszke, még nem tett le annyit az asztalra, vannak kívánnivalók, amik miatt nem lehetek rá büszke

b./ nem gondolkodtam ezen

c./ büszke vagyok rá, dicsérem őt ismerőseim előtt, boldog vagyok, ha rá gondolok

 

7./ Hogyan járok gyermekem kedvében?

a./ nem szoktam ezen gondolkozni, elég sok problémám van nekem magamnak is, életemnek olyan nehéz szakaszában vagyok, hogy a gyermekem igazán megértheti, hogy most magammal vagyok elfoglalva

b./ amit a legtöbb szülő csinál – ajándékokat adok neki, amikor csak tehetem, viszek neki valamit haza, ha másra úgysincs időnk, legalább kárpótolja ez őt magam helyett,

kitalálok egy jó programot, amit csinálhatunk együtt, és kész tényként bejelentem, viszem magammal (rendszeresen az történik, amit a szülő kitalál, és ez kész tény a gyermek számára)

c./ megkérdezem, mit szeretne csinálni, lehetőségeimtől függően, kihozom a legjobbat abból, amit szeretne, abban a minősített időben, amit rááldozok – s ezt szívesen teszem

 

8./ Hogyan gondolok gyermekemre?

a./ amikor még kicsi volt, nagyon örültünk egymásnak – de, hát kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Most elég nehéz vele, sokszor visszabeszél, konfliktusainkat nem tudjuk jól megoldani, sokszor teher nekem

b./ meg vagyunk egymással, együtt élünk, de úgy érzem, egyre távolabb kerültünk egymástól, mintha egy kicsit elhidegültünk volna, ha kevesebbet találkozunk, kisebb a súrlódási felület – de szerintem egy szülő-gyermek kapcsolatban nem megvalósítható az őszinte, mély baráti beszélgetés, a feszültségmentes, jó kapcsolat

c./ most is ugyanolyan hálás vagyok érte, mint amikor kicsi volt, bár más jellegű problémákkal küzdünk, de együtt megharcolunk mindennel, ami ránk vár, mellette állok mindenben, s ha vele magával lenne is konfliktusunk, még ebből is jól jövünk ki, hiszen mindig jobban megismerhetem őt, egyre közelebb kerülhetünk egymáshoz, és mondhatom: tudatosan szeretem őt

 

9./ Szégyell-e engem a gyerekem?

a./ egyértelműen, minden barátja előtt, és én ehhez alkalmazkodom is

b./ bizonyos körökben igen, bizonyos társaságokban nem – ezt elfogadom, nem tehetek mást

c./ nem szégyell, semmilyen helyzetben sem, barátai előtt sem

 

10./ Mikor volt a legutóbbi közös élményünk?

a./ legutóbbi ünnepnapkor, nem szerveztünk semmi külön programot, csak ahogy a hétköznapok telnek, és hozzák magukkal a szülinapokat, stb.

b./ ritkán csinálunk valamit „csak úgy”, úgy egy hónappal ez előtt lehetett az utolsó

c./ napokban lehet számolni, pár nap eltelik, megint csinálunk valamit együtt, erre figyelek, hogy legyenek közös élményeink gyermekemmel, ügyelek rá, hogy ne teljenek el úgy napok, hogy hiányoznának ezek az életünkből

 

11./ Szoktam-e hirtelen ötlettől vezéreltetve „elrabolni” gyermekemet egy fél órára, amikor érzi, hogy csak az övé vagyok?

a./ soha, mindig a megszokott utakon közlekedünk, a megszokott feladatokat végezzük, kinek van másra ideje, vagy kedve…

b./ különórás vizsgák, bizonyítvány osztás, vagy fellépések után van alkalma annak, hogy elmenjünk ünnepelni együtt (fagyizás, vagy gyors étterem), különben nem nagyon szoktunk ilyesmit csinálni

c./ időnként fogom magam, és hirtelen váltunk, váratlanul randizom vele, elmegyünk egy cukrászdába, vagy csak úgy, sétálni; vagy iskola után nem rögtön haza megyünk, hanem „kalandozunk” egyet a városban.

 

 

 

12./ Gyönyörködöm a gyermekemben?

 

a./ az enyém, ez adottság, elfogadom, különösebben miért gyönyörködnék benne, nem szoktam kifejezetten gyönyörködni benne, nem látom értelmét

b./ amikor kisebb volt, akkor sokat gyönyörködtem benne, ha tehetném, visszafordítanám az időt, amikor kisebb volt, most valahogy nem lelem kedvemet benne, annyira, mint korábban

c./ keresem benne a jót, felfedezem benne az új dolgokat, látom, ahogy változik, ahogy növekszik, és ez nagyon tetszik nekem, gyönyörködöm a gyermekemben

 

13./ Jól érzem-e magamat a gyermekemmel együtt?

a./ nem ő számomra a társaság, a barátaimmal jól érzem magamat, a gyermekeimet nevelem

b./ el vagyunk, de jobban érzem magamat, ha mások is ott vannak velünk, vagy ha másokkal vagyok

c./ kifejezetten jól érzem magam a gyermekem társaságában, jó fejnek tartom, szeretek vele lenni, érdekel a véleménye, épülök is beszélgetéseinkből – azt hiszem, ő is így érez velem kapcsolatban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[1] Összeállította: dr. Kováts György2008 (Palánta Gyermek- és Ifjúsági Misszió. www.palantamisszio.hu)