Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.03.15

Diszkalkulia terápia

 

 

 

A diszkalkuliaterápia célja a matematika megtanulásához szükséges biztos alapok megteremtése, a jártasságok és készségek kialakítása, az elvonatkoztatás folyamatának segítése az ismeretek önálló alkalmazásához, valamint a fejletlen vagy hibás pszichikus funkciók fejlesztése, illetve kompenzálása.

Terápiás feladatok:

·         az észlelés-érzékelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a beszéd, a nyelvi fejlettségi szint fejlesztése;

·         a saját testen, térben, síkban, időben való tájékozódás segítése;

·         az alapvető matematikai fogalmak kialakítása (számlálás, globális mennyiség felismerése, relációk alkotása, számnév-számjegy-darabszám, valamint az „ujjkép” egyeztetése, helyi érték fogalma);

·         a számfogalom kialakítása: bevésés, automatizálás tízig, tízes átlépéssel 20-ig, majd számkörbővítés analógia segítségével;

·         a szóbeli és írásbeli alapműveletek értelmezése, inverzitás felismertetése, ezek gyakorlása a kialakított számkörben;

·         szöveges feladatok megoldása, számfeladatra szöveg alkotása;

·         permanens ismétlések a 10-es, a 20-as számkörben szóban és írásban még akkor is, ha a gyerek ezt a szintet már meghaladta;

·         a matematikai jelek, szimbólumok tartalmi azonosítása, logikai összefüggések megfogalmazása;

·         az alapvető mennyiségek – hosszúság, idő, űrtartalom – tartalmi azonosítása az érzékelés segítségével, becslésük; mértékegységek fogalmi kialakítása, mértékváltások gyakorlása;

·         a mértani alapfogalmak megismertetése;

·         önfegyelemre, kitartásra nevelés.

A terápiára jelentkező tanulótól mindig megkérdezem hogy véleménye szerint mely tananyagrészt nem tudja. A leggyakrabban az írásbeli osztást, szorzást, a szöveges feladatok megoldását, a mértékváltások témakörét, valamint a szorzótábla hiányos tudását jelölik meg. Mértani problémákat ritkán neveznek meg.

Az első órákon a feladatok megoldásain keresztül igyekszem megtalálni azokat az ismereteket, melyekre építeni lehet, mindeközben a pedagógiai véleményben nem szereplő, más hiányosságok is kiderülhetnek. Lehetőségem van arra is, hogy megfigyeljem a beszéd tempóját, tartalmát, a matematikai nyelvezet használatát, a számolási technika egyéni módszerének meglétét, az emlékezet mértékét, a figyelem tartósságát.

Ezek után készül el az egyénre szabott terápiás terv. A tanuló haladásáról félévente írásbeli, szöveges értékelés készül. A terápiás csoport – legfeljebb 2-3 tanuló – kialakításánál a szakvéleményben megfogalmazottak képezik a beosztás alapját, de tekintettel kell lenni a számolási zavar sokszínűségére, a variációs lehetőségek nagy számára, a kimutatható tipikus vonások mellett az eltérő gondolkodásmódra. A foglalkozásokon figyelembe kell venni a gyermekek eltérő személyiségét, terhelhetőségét.

A módszerek kiválasztása kiemelt fontosságú. A fogalom alkotása vagy annak megerősítése, kiegészítése a fokozatok és szemléletesség elvének betartásával, az érzékszervek bevonásával, különböző eszközök – labda, játék óra, ritmushangszerek, mérőeszközök, társasjátékok, számkártyák, szorzótáblás kártyák stb. – kiegészítő alkalmazásával, valamint cselekedtetéssel, mozgással történik.

A fejlesztő órák tartalma nem a napi tananyag gyakorlását, bevésését, hanem – a gyermek életkorától függetlenül – a számolási alapoktól kezdve a 10-es, a 20-as, majd egyéntől függően a 100-as számkörben a számok bontását, pótlását, összeadását, kivonását, a számkörön belüli szöveges feladatok megoldását jelenti. A szorzás, az osztás csak az előbbiek megfelelő szintű tudása után következhet.

A matematikai képesség gyengeségét mutató gyerekekkel való foglalkozás eredményességének feltétele a fejlesztő pedagógus, a szülők, az iskolai nevelők együttműködése. Az elfogadó és segítőkész szemlélet biztonságérzetet jelenthet a diszkalkuliás tanulónak ahhoz, hogy képes legyen a többi tantárgyból képességeinek megfelelő eredményt elérni.

A terápia hosszadalmas, kitartó és türelmes munkát kíván mind a tanártól, mind a diáktól. Az eredmény nem látványos, a fejlődés, az elért eredmények mégis sokszor jelentenek örömöt, elégedettséget. Tudomásul kell venni azonban, hogy a matematika nem minden területén lehet szembetűnő eredményt elérni, maradnak olyan diszfunkcionális területek, melyeken a terápia kevésbé segít.

A súlyos számolási zavarral küzdő diákoknak komoly nehézségeik lehetnek az iskolában a fizika, a kémia, sőt a földrajz, a történelem tanulásában is: például a képletek, illetve azok összefüggéseinek felismerésében és alkalmazásában; az időrend megtanulásában; a sík- és térbeli tájékozódás hiánya miatt a térképről való olvasásban, helymeghatározásban; az ének-zene órákon a hangjegyek, illetve a kotta olvasásakor, írásakor; a rajzórákon a testek ábrázolásában stb. Az említett tantárgyakban nyújtott teljesítmény értékelésekor rendkívül fontos szerepe van az egyéni elbírálásnak. A szaktanárnak tudnia kell tanítványa részképességzavaráról, hogy ennek tudatában kérhesse számon tőle az elvárható ismereteket. A tanulási nehézségek kisebb-nagyobb mértékben végigkísérik az alsó- és középfokú oktatás éveit.